2013. november 18., hétfő

Gina L. Maxwell: Elcsábítani Hamupipőkét

Egyszerű könyvecske, egyszerű történettel. Rút kiskacsa lány, aki nem látja magában az előnyös tulajdonságokat, és egy nagymenő "szőke herceg" aki megmutatja neki őket. Azért jók ezek a történetek, mert pontosan tudjuk, mit várhatunk tőle: kis civakodás, egymás kerülgetése, egymásra találás, összeveszés, aztán a nagy kibékülés. Mint egy hosszabb Júlia vagy Tiffany füzetecske (amiket mellesleg én szerettem kamasz koromban). Ha ezeket a történeteket könyv helyett filmen látnánk, remekül tudnának működni a csajos film kategóriában.
A szereplők kedvesek voltak: Lucie, a szerényen vagány orvos és Reid, a művészlelkű harcos. Nem voltak a könyvben fájdalmas jelenetek, egyszer sem éreztem késztetést, hogy a fejemet (vagy az írónőét) a falba verjem. Jó volt olvasni azokat a részeket, amikor a szereplőknek szépen lassan kiderül, mit is szeretnének valójában, az írónő szépen megragadta a pillanatot, amikor rájöttek, hogy szerelmesek a másikba.
Kedveltem Vanessát, mint legjobb barátnőt, de kár, hogy kevés szerep jutott neki. Itt is kötelező kellék volt a meleg barát, de nekik is csak nyúlfarknyi rész jutott. A vége igazi hamupipőkés volt, épp annyira, hogy még édes legyen, de nem gej. Igazán kellemes egynapos olvasmány, néhány egész vicces jelenettel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése