C.J. Roberts: Fogoly a sötétben

A könyvek többségénél nagyon egyszerű helyzetben vagyunk: tetszett, nem tetszett, utáltam, imádtam. Aztán vannak olyan könyvek, amik megosztják az embereket, de ugye ízlések és pofonok. És vannak olyanok, amik olvasása közben mi magunk hasonlunk meg egy kicsit, nem tudjuk, a falhoz vágjuk mérgünkben vagy magunkhoz öleljük, mintha bármiféle hatással lenne az ölelésünk a hányattatott szereplők sorsára. Talán ebben (is) rejlik az igazi írói tehetség, hogy képes ambivalens érzéseket okozni.

Óda a könyvespolchoz

Már írtam többször, hogy elkapott a molyok tömegbetegsége, és kóros helyhiánnyal lépett fel, majd megemlítettem párszor, hogy készül egy nagy, hatalmas, giga-mega könyvespolcom. Úgy készült, mint a Luca széke. Szerencsére van egy remek házi asztalosom (férjet választani tudni kell!), de a munka mellett így is lassacskán készült.

A régi, költözéskor selejtezésből hozzánk vágott rusnyaságon 5 folyóméter polc volt. Az új polcrendszert 22 négyzetméternyi bútorlapból állította nekem össze a férjem. Így kis túlzással padlótól (az alja azért szekrény) a plafonig, faltól falig 29 méternyi gyönyörűséges polcom van.

Stephen King: Cujo

Vannak könnyű könyvek, nehéz könyvek, és becsapósak. A Cujo becsapós. Először olvastam, és a filmet sem láttam. Egy veszett kutya megöl néhány embert, gondoltam, ugyan mi lehetne nagy durranás a könyvben? Azt hittem, sétagalopp lesz, semmiség. Aztán jött a nagy pofára esés. Mert azzal nem számoltam, mennyivel nehezebb gyakorló gazdiként egy kutyáról, egy ártatlan, beteg kutyáról olvasni, különösen, hogy  a váltott nézőpontoknak hála, még az ő fejébe is belelátunk.

Novemberi leltár

Picikét lemaradtam a dolgaimmal. Az olvasással is, bele-bele kapok  a könyvekbe, türelmetlen vagyok, napokat kotlok egy-egy értékelés felett. Meglepő módon viszont hallatlanul visszafogott voltam  a könyvvásárlás terén. Ebben persze szerepet játszik, hogy könyv helyett könyvespolcra költöttünk, meg az is, hogy nagyon rákaptam a rukkolára.

C.J. Ellisson: Élvezd a vaníliát

Először úgy másfél éve olvastam a könyvet, akkor költöztem össze az akkor még nem férjemmel, elég zizis időszak volt. Még bíztam abban, hogy a freeblog feltámad, így az értékelésemet addig tologattam, amíg csak annyira emlékeztem a könyvből, hogy hű, ez jó volt, és hasznos a pingpongütő a háznál. Aztán egyik nap arra jöttem be a munkahelyemre, hogy egész napos konferenciára küldenek. No nem figyelni, csak tölteléknek a sorok közé, hogy többnek mutasson a "tömeg" a fotókon. Noha a könyv a polcomon csücsül, másodszor is ebook-ban olvastam szegényt.

Azt hiszem ez volt az egyik első poszt-árnyalat könyv, amit olvastam. Itt még bíztam benne, hogy értékelhető, szórakoztató könyveket fognak kiadni, még nem "mamipornózták" le ezeket a könyveket, legalábbis akkor még nem hallottam ezt a kifejezést.

Neil Gaiman: A temető könyve

Nem vagyok gyakorlott Neil Gaiman olvasó. Ismertem tőle a Coraline-t és láttam az általa írt Doctor Who epizódot. Ez utóbbi tetszett eddig a legjobban. A filmeket nem akarom alapul venni, mert az ugye totál más általában. Ezek alapján összességében kellemes kép alakult ki bennem az íróról, akinek a stílusát és témaválasztását szeretem, de mégis kicsit hiányérzetem van. Lehet, hogy nagyon ostoba megállapítás, de nekem olyan, mintha Tim Burton kistesója lenne. Alakul, de nekem nem az igazi.

Gwen Cooper: Homér - Egy varázslatos vak kismacska története

Nem olvastam eddig állatokról szóló könyvet, főleg nem igazi, megtörtént történeteket. Akármilyen jó a történet, mindig az a vége, hogy túl rövid időt töltenek az emberrel, így garantáltan sírás lesz a vége. Tulajdonképpen eddig is könnyebben sírtam a könyveken, de az állattörténeteken aztán tényleg képes vagyok folyókat fakasztani.

Jennifer Probst: Eltervezett házasság (Milliárdosfeleségek 4.)

Kíváncsi voltam erre a kötetre, mert Sawyer megmozgatta a fantáziámat, de Julietta nagyon hidegen hagyott, majdnem ellenszenves karakter volt. Túl hideg, túl törtető. A könyv jobb volt, mint az előző, de messze nem olyan jó, mint az első rész, de lezárásnak épp megfelelt. Ugyanakkor nem tudtam figyelmen kívül hagyni néhány nagy hülyeséget.

Jennifer Probst: Elhibázott házasság (Milliárdosfeleségek 3.)

A sorozat első részét nagyon szerettem, a másodikon inkább csak elszórakoztam, és nagyon vártam a folytatásokat. Borzasztóan dühített már az előző részben is, ahogy Carinával bántak, valahogy nekem ez az olaszos nagy család, a senkinek nem lehet magánélete (aki ő, mert a pasiknak ki kell élniük magukat) és mindenki mindenbe beleszól dolog nagyon nem tetszett.

Sophie Kinsella: Tudsz titkot tartani?

Vidám, könnyed, nagyon csajos könyv. Olyan hangosan nevetős. Különösen az elején röhögtem hangosan, amit egy zsúfolt buszmegállóban olvastam, úgyhogy el lehet képzelni, hogy néztek rám. Szerencsére már megszoktam, hogy néha furán néznek rám utazás közben, de legalább az ő napjuk is vidáman indult.

Diana Gabaldon: Outlander - Az idegen (Outlander 1.)

Vannak olyan könyvek, amik vékonykák, mégis azt érezzük, sosem érünk a végére, és vannak féltéglák, ahol az 500. oldalnál is olyan, mintha épp csak most kezdtünk volna olvasni. Az Outlander pont ilyen, és noha meggyőződésem, hogy egy valamire való moly direkt szereti a hosszú könyveket, tényleg senkit ne rettentsen el, hogy ez a könyvecske bizony 908 oldal.

Októberi leltár

Ez az október elég zizis volt. Szerencsére megkaptam a fizumat, így a nyári könyvkoplalásomnak legalább vége szakadt, ha az olvasásokkal nem is haladtam úgy, ahogy szerettem volna. 

Viszont, ahogy látjátok a jobb felső sarokban, a blogomnak készítettem egy facebook oldalt, hogy néha csacsoghassak kicsit. Nagyon sok blogger ír kifejezetten könyves témában, de nem a könyvekről. Szeretném fenntartani, hogy a blogomon csak az általam olvasott könyvek szubjektív véleményezése szerepeljen és a havi zárás. Semmi angol mániás tag bejegyzés, top akárhány álompasi meg ilyen olyan bejegyzés. Személy szerint engem ezek a dolgok zavarnak, de nem is célom trendinek lenni, így a mindenféle kicsapongásra, vicces könyves képek megosztására más felületet választottam.

Carol McCleary: A gyilkosság alkímiája (Nellie Bly 1.)

Meglátni a borítót és megszeretni. Nem akartam ezt a könyvet, nem is érdekelt, soha nem hallottam róla, de olyan gyönyörű a borítója, olyan jó volt kézbe venni, hogy végül megvettem, ráadásul szemtelenül olcsó is volt, a kisboltos forgóállványon találtam. Nagyon jó, és szomorú dolog is egyben, mennyire jó könyveket árulnak fillérekért az ilyen helyeken. Még aznap el is kezdtem olvasni, de aztán belevágtam a Mistress-be, ami kicsit megakasztotta a lelkesedésemet.

Raggamby András: Kikszi

Pár hónapja több pöttyös könyvet láttam a sarki adományboltban, és mivel ezek a könyvek kimaradtak a kamaszkori olvasmányaim közül, gondoltam megveszem őket, biztos jók lesznek. Aztán arra is gondoltam, hogy dönthetném el, a rengeteg olvasatlan könyvem közül melyik legyen a következő, így egy ládikába betettem minden olvasatlan könyvem címét, aztán húztam. Talán ennek köszönhető, hogy két hónapig tologattam ezt a 120 oldalas könyvecskét. Aztán mivel megleptek néhány kölcsönkönyvvel, ez meg nyomasztotta már a könyvmoly-lelkiismeretemet, erőt vettem magamon és befejeztem a könyvecskét. Nem lesz a kedvencem, de nem is volt szenvedős.

Tiffany Reisz: The Mistress (Eredendő bűnösök 4.)

Mióta az Egmont beadta a kulcsot, az Eredendő bűnösök rajongói kampányolásba kezdtek, hogy valamelyik kiadó átvegye a sorozatot. Eddig evés sikerrel. Olyan kiadók is visszautasították még a megfontolást is, akik ennél sokkal igénytelenebb erotikus (pornó) könyveket zsákszámra adtak ki. Meguntam a várakozást, és kölcsönkértem a folytatást angolul. Sokkal könnyebben ment az olvasás, mint vártam. Az elején még kiszótárazgattam az ismeretlen kifejezéseket, de aztán sok minden kiderült a szövegkörnyezetből, úgyhogy az önbizalmam is megjött az angolul olvasáshoz.

Szeptemberi leltár

Általában igyekszem a hónap első napján megírni a havi zárást, de visszatekintve az eddigiekre, meg kell állapítanom, hogy a szeptember nem az én hónapom. Ilyenkor van a munkahelyemen a legnagyobb zizi, és mivel a főnökkel ketten visszük az ipart, nem lehet lepasszolni a feladatokat. Ezért nem is volt olvasmányokban túl gazdag a hónap. Ami pedig talán ennél is nagyobb szívfájdalom, hogy a beszerzéseim is jócskán megcsappantak, köszönhetően annak, hogy egyszerűen nem kaptam fizetést. 

W. W. Hallway: Sebző vágyak

Hol a határ gyötrő kín és édes szenvedés között? A könyv erre ugyan nem ad választ, de olvasás közben megismerhetjük a gyötrő kínt, ha a szenvedés édes oldalát nem is. Napok óta csücsülök a poszt felett. Elolvasni sem volt piskóta, de mivel egy önjelölt Don Ouijote szélmalomharcot vív mindenkivel, akinek nem tetszett a könyv, most nagyon precízen, pontról pontra végigveszem, miért gondolom, hogy ez a könyv vacak. Erősen spoileres, de mivel jó szívvel csak az ellenségeimnek ajánlanám a könyvet, nyugodtan tovább lehet olvasni.

Karen Marie Moning: Új nap virrad (Tündérkrónikák 5.)

A munkahelyemen a szeptember mindig húzós időszak, akkor bonyolítunk egy fesztivált (egyhetes programsorozat igazából), a többes szám pedig engem takar leginkább, meg a főnököt. Ezt a könyvet hiába akartam tűkön ülve elolvasni, csak csigatempóban araszolva tudtam hozzáfogni. Annyit hurcoltam magammal a táskámban, hogy a borító csücske elkezdett pöndörödni, szegény nem bírta úgy a strapát. 

Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy az előző kötet vége annyira sokkolt, hogy amikor ezt elővettem, megszegtem a saját szabályaimat és minden 10., 20. oldalba beleolvastam, hogy megnyugtassam magam, ugye nem? Hiába lőttem le egy csomó poént előre, ezek csak féligazságok voltak, és a teljes történet még így is meglepett olykor.

James Lear: A hátsó bejárat

Ez az első, csak homoszexualitással foglalkozó olvasmányom. Eddig maximum csoportos hancúrban torlódtak egymásba a férfinépek, például az Anita Blake "kicsi a rakás" mókáiban. Persze ez a könyv nem csinál titkot a tartalmából, a diszkréten bájos cím és a szexin révedező, kiterült pasi a fura horpadt hasával amúgy is sejteti, hogy nem a bugyik lucskosodnak ebben a történetben. Ez bizony erotikus krimiparódia a javából.

Karen Marie Moning: Rossz hold kelt fel (Tündérkrónikák 4.)

Az előző rész végén Mac finoman szólva is kényes helyzetben búcsúzott az olvasótól. Olyan állapotba került, amiből még nem sikerült senkinek visszakapnia önmagát. Persze az is igaz, hogy még senkinek nem állt Jericho Barrons, főállású Titokzatos Mr. Tökély az oldalán. Nem épp fényes páncélban és fehér lovon, de tökig fegyverrel és kisebb hadsereggel (na jó, nyolc emberfeletti macsóval) berontott megmenteni a személyes SZT detektorát.

Karen Marie Moning: A hajnalra várva (Tündérkrónikák 3.)

Elérkezett a pillanat, amikor eloszlott Mac körül a rózsaszín felhő, hogy átadja a helyét valami sokkal sötétebbnek. Mac egyre mélyebbre süllyedt a tündér trutyiban, őrlődik két titokzatoskodó férfi között, tudja, hogy mindenki ki akarja használni, de nem tudja, kinek merje engedni. A két világ közötti falak egyre vékonyabbak, egyre több szörnyeteg vegyül Dublin emberei közé és már senkiben nem lehet megbízni.

Augusztusi leltár

Augusztusban is sok könyv vándorolt a polcomra. Tudom, hogy hónapok óta nyavalygok, hogy tele vannak a polcaim, de most már dupla sorba, egymás tetejére kellett pakolnom. Igaz az is, hogy a szerzeményeimnek alig a felét vettem, úgyhogy duplán jó hónap volt.

Rachel Caine: Az üvegház (A Morganville-i vámpírok1.)

Lehetett volna jó is ez a könyv. Tetszhetett volna, talán ha korábban olvasom. De most olvastam és vagy kinőttem a hasonló könyvekből (ki van zárva), vagy csak nagyobbak az elvárásaim. Sok jó ötlet volt a könyvben, amiből lehetett volna valami érdekes, de összességében mégis csak egy közepes tinivámpír könyv lett egy nagyon idegesítő főszereplővel.

Maria Janion: A vámpír -Szimbolikus biográfia

Ezzel a könyvvel nagyon sokáig szemeztem, mire egy hihetetlen leárazást követően megvettem potom 600 forintért. Persze a 4000 sem olyan vészes, ha azt nézzük, manapság ennyiért mit, vagy mit nem kapunk, de azért így sokkal jobb. Azt gondoltam, elkezdem és le se teszem, amíg vége nincs, hogy ezt nekem egyszerűen muszáj mielőbb elolvasni.

Diana Rowland: A démon jele

Sokáig halogattam ezt a könyvet. Egyszerűen azért, mert egy befuccsolt kiadó befuccsolt sorozatának egyetlen kötete. Féltem tőle, hogy egymaga kevés lesz, hiányozni fog a többi rész, esetleg függővéges, vagy annyira megtetszik, hogy csak idegesíteni fog, hogy nincs folytatása. Szerencsére megállja egymagában a helyét, a nyitott kérdések ellenére lezárt történet, és bár tetszett, nem kaparom a falat kétségbeesésemben a többi részt követelve.

Erich Segal: Szerelmi történet

Még nagyon régen, úgy 15 éve láttam a filmet, és valamiért romantikusnak gondoltam. Szerelmesen meghalni akkoriban valahogy klassz dolognak tűnt. Az a része, hogy úgy haljon meg valaki, hogy épp a legboldogabb az életben kicsit még szimpatikus, legalábbis jobb a magára hagyottan egyedül haldoklástól, de minden mást máshogy gondolok már. Ez a történet nem romantikus, és nem is nagyon szerelmi.

Karen Marie Moning: Álom és valóság (Tündérkrónikák 2.)

Mindenkinek igaza volt, ez a kötet tényleg jobb volt, mint az első rész, és ha továbbra is így nő a színvonal, nem marad ép körmöm. A történet ott folytatódik, ahol az első véget ért, ami azért jó, mert nehezen lenne hihető két kötet között több hétnyi nyugi, háváj, dizsi napfény. Ami azt illeti, napfényből egyre kevesebb van Dublinban, Mac legnagyobb bánatára.

Karen Marie Moning: Keserű ébredés (Tündérkrónikák 1.)

Nem olvastam túl sok tündéres könyvet, csak a Merry Gentry sorozat első néhány kötetét, de a tündérek már abban sem voltak kedvesek. Nem is kedveltem őket soha, és mindig is utáltam Csingilinget a Pán Péterben, cuki, de gonosz dög.

Mac 22 éves amerikai lány, amolyan kényeskedő déli szépség, akinek nincs más gondja, mint húszpercenként megfordulni a napon. Aztán kap egy telefont, hogy a nővérét megölték Írországban, és kisvártatva a döglött ügyek osztályának adták az esetet. Gondol egyet, felkerekedik, hogy majd ő kiderít mindent, végül is nem lehet nehéz, mindenkinek sikerül, aki megnézett pár évad Helyszínelőket, Veronica Mars-ot, vagy az ő esetében inkább Scooby Doo-t. Nem gondolta, mekkora trutymóba lépett.

Tracey Garvis Graves: Kötelék

Gyerekkoromban egyszer láttam egy lakatlan szigeten rekedős filmet és egész éjjel ébren maradtam ábrándozni azon, hogy mit tennék, ha velem is hasonló történne. Kalandosnak gondoltam, és biztosra vettem, hogy mindent józanul, praktikusan és hatékonyan meg tudnék oldani. Aztán Bear Grylls volt olyan kedves rávilágítani, hogy egy lakatlan sziget arra is ráveszi az embert, hogy nyers bogarat egyen, kukacot és megigya a saját pisijét. A túlélős filmek tehát a csúnya gonosz valóság és a paradicsomi idill két véglete között cikáztak. Szerencsére ez a könyv nem a Kék lagúna cukormázával volt bevonva.

Christina Dodd: A sötétség illata

Soha nem olvastam Christina Dodd-tól, soha nem hallottam erről a sorozatról, pedig a paranormális romantikus könyvekkel eléggé képben vagyok. Az Alexandra akcióban láttam meg olyan jó áron, hogy gondoltam, semmit nem vesztek, ha teszek egy próbát, még akkor is, ha a borító fényesebb metálpiros, mint egy karácsonyi üveggömb. Az eleje a sok orosz névvel nem tetszett, mert a középiskolai kötelező drámákat juttatta eszembe, ahol minden szereplőnek legalább három keresztneve van, és egymást a negyediken szólítják, mire pedig megszokom, ki kicsoda, vége a darabnak és meghal a fél banda. Szerencsére itt csak négy oldal volt a bevezetés, aztán bele is csaptunk a lecsóba, elég nagy csobbanással.

R.L. Stevenson: Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete

Szeretem a horrort, a rémmeséket és a kísértethistóriákat. A sötét, borongós hangulatot, a körömrágást. Ezt vártam ettől a könyvtől is. Nagyon-nagyon régen vártam már erre a könyvre, mivel ismertem a történetet, persze a cicomázott, átdolgozott változatát, már nagyon érdekelt az eredeti. Azt kell, hogy mondjam, ez olyan sztori, aminek az alapja érdekesebb, mint a kivitelezése.

Mathias Malzieu: A szív mechanikája

A szív mechanikája szívet melengető mese kicsit nagyobb  és gyerekeknek, tanmese gyereklelkű felnőtteknek. Egészen varázslatos atmoszférája volt, olvasás közben hallottam a hangokat, a fogaskerekek hangját, az óra tikk-takkját. Nagyon személyes volt, sokkal jobban megfogott az elmesélés, mint más E/1 könyveknél. A végefelé becsúszott néhány csúnya szó, amik  kicsit megakasztották a mesélést. Az adott pillanatban persze a főszereplők szájából indokolt volt az a néhány k..., de az egész korábbi stílustól azért elütött. Gyönyörű mondatok vannak a mesében, amik szinte magukban is egy-egy külön történetmorzsák, költőiek, mintha egy festményt olvasnánk.

Júliusi leltár

Mivel július 31-e este nyolc óra van éppen, azt hiszem, nyugodt szívvel mondhatom, hogy kész, vége ennyi, a hónapban több könyvet nem veszek. Azt hiszem ebben a hónapban szereztem a legtöbb könyvet, nem is tudom már mióta. Összesen húsz könyvvel lettem gazdagabb. Ráadásul, és ez szintén hihetetlen, minden könyvet bevallottam a férjemnek, aki valamiért nem is akadt ki a vásárlásmániámon. Ilyen is van.

Gabrielle Wittkop: A nekrofil

Nekrofília és kannibalizmus, az emberiség két legnagyobb tabuja, legalábbis szerintem. Lucien nyolc éves kora óta nekrofil, amikor egy önkielégítés során a gyanútlan nagymamája a halott anyja tetemére löki, és az orgazmus örökre összefonódik számára a halál illatával. A szövőlepkék illatával, ahogy ő mondja. A halottak a kedvesei, szerelmei. A halottak szerelme a legigazibb, legönzetlenebb, mert csak adnak, semmit nem kérnek cserébe.

Kresley Cole: A démonkirály csókja

A könyv nagyon tetszett, a történet nem okozott eddig csalódást, de hát ugye sorozat lévén ki kell várni a végét. Tetszett, hogy a történetek nem egymás újragyúrt változatai, eddig minden rész újdonság volt, és nem csak a faji felállás miatt. Az előző rész végén nem tudtam, hogy sikerül megkedvelnem a női főszereplőt, amikor elég gonosz szukának tűnt abból a pár sorból. Nem lett a kedvenc szereplőm, mert az mindörökké Nix marad, de azért bírtam. Rydsrtom nagyon könnyen megkedvelhető karakter, csak ne lenne olyan fenemód nehéz kiejteni a nevét.

Sebastian Barry: Egy eltitkolt élet

Az egy eltitkolt élet tulajdonképpen az emlékezés könyve. Az igazságra, ami tényleg megtörtént, sosem emlékezhetünk. Az emlékezésben benne van a saját véleményünk, egy idő után a vágyunk, hogy bár máshogy lett volna, egyes emlékek megszépülnek, kivirulnak, mások megfakulnak, átváltoznak. A könyv egy száz éves asszonyról szól, aki egész fiatal kora óta egy elmegyógyintézet, holdkórosmenedék lakója. Titkokban, csak úgy magának, hogy megőrizze a történetét, és kicsit az elméje épségét, leírja a történetét. Közben Green doktor, a kezelőorvosa próbálja megfejteni Roseanne titkát, mert az intézmény bezárása miatt el kell dönteni, valóban beteg-e, vagy csak mint olyan sokan mások, csak félre lettek söpörve.

Szécsi Noémi: A finnugor vámpír

Régóta vágyakoztam erre a könyvre, valamiért mégse vettem meg, egészen múlt hétig, amikor majd' kibökte a szemem az Alexandra akcióban. Szép, igényes kiadás, én meg szeretek minden vámpíros dolgot, ami szép és igényes. Sajnos alig volt időm olvasni, 3-4 oldalanként haladtam csak vele, vittem magammal a munkába, olvastam a buszon. Köszönhetően annak, hogy szinte minden oldalra jut egy visítva röhögős poén, szereztem pár jó pillanatot az útitársaimnak is.

Nick Hornby: Betoncsók

Mi is a betoncsók? Ez volt az első kérdésem a könyvről, mert én nem forgok menő deszkás körökben, honnan is tudhatnám. A könyv legelején fel lettem homályosítva: a betoncsók a szép kifejezés arra, ha eltanyálsz deszkázás közben és az arcoddal törlöd fel a betont. Nagyjából ilyen érzés lehet megtudni, hogy 16 évesen apuka lesz valaki, vagy hogy 32 évesen nagymama.

Rebecca Donovan: Visszafojtott lélegzet

Figyelem! A következőkben némi cselekményleírás is lesz. Semmi konkrét, de aki még nem olvasta, annak elveheti a meglepetés erejét néhány dologban. (Nem a komornyik a gyilkos. Ha-ha!)
Az első kötetet lebilincselve olvastam, nem értettem egyet Emma totojázásával és birkatürelmével, de megértettem az indokait. Nem akart feldúlni egy családot, amikor a sajátjának már olyan régóta annyi volt. A kötet vége borzalmas függővég, a szépen felépített feszültség lecsapott, alaposan elgyepálta a lányt, és még egy Tortúra fíling is bejátszott, amíg mi Emma elakadó lélegzetére és elsötétülő tekintetére csuktuk be a könyvet.

Első blogszülinap!

Ma egy éve döntöttem el, hogy nem fogok arra várni, hogy a közben megszűnt freeblog feltámadjon, hanem indítok egy új blogot. Azóta több, mint hatezrszer klikkeltek az oldalamra, összeismerkedtem jófej könyvmolyokkal, akik mindig feldobják a napom.

Marni Bates: Segítség, Youtube-sztár lettem!

A második Marni Bates könyv, amit olvastam, ez a Rocksztárt kaptam karácsonyra előzménye. Sajnos nem volt annyira vicces, de azért nagyon jó szórakozás volt.

Mackenzie alapelve: légy láthatatlan, ne hívd fel magadra a figyelmet és éld túl a gimit, majd kikupálódsz a fősulin. Az apja lelépett, az anyukája egyedül neveli őt és az öccsét. Hogy könnyítsen a helyzetükön, saját maga kezd gyűjteni a továbbtanulásra: a tankönyvekre és egy új laptopra korrepetálásból szedegeti össze a pénzt, és teper ezerrel, hogy ösztöndíjat kapjon. Titokban epedezik egy menő srác után, de leginkább csak a stréber barátnőjével és meleg barátjával lóg. Egy szép napon véletlen feldönt egy menő srácot, majd ráveti magát és a szimplán eltaknyolt fiút elkezdi újraéleszteni, miközben a legnagyobb sületlenségeket kiabálja. Innentől csak rosszabb minden: először csak cikizik, aztán valaki feltette youtube-ra, Kenzie-ből pedig egy csapásra híresség lesz. Nem értem ugyan, mi a túrónak vonul ki a teljes amerikai média arzenál egy leégős videó miatt, de a lány lépéseit innentől paparazzók hada kíséri.

Jenny Han: A nyár, amikor megszépültem

Belly már majdnem 16 éves, a nyarakat a testvérével és az anyjával mindig annak barátnőjének nyaralójában töltik a tengerparton annak két fiával. A lány mindig a kis kolonc volt, mindenki közös kishúga és látszólag nem vettek tudomást arról, hogy közben felnőtt, már lányszámba megy. Belly pedig minden évben azt hiszi, ez lesz az a nyár, amikor Conrad észreveszi őt és elkezdődik kettejük tündérmeséje. Conrad, a legidősebb a csapatban igazi tüskeböki, kicsit felsőbbrendű, morcos, mintha egy világ súlya lenne a vállán, nem enged magához senkit igazán közel. A lánynak mégis ő kell. 

Belly szokványos kamasz: kisebbrendűségi érzése van, a világ közepe akar lenni, sértődékeny, hisztis, állandóan kiabál és vagdalkozik, de azért kedves és jószívű, okos és ábrándos. Az első nyara, amikor felfigyelnek rá, amikor végre ő is megbolygatja a kedélyeket, talán jobban is, mint szeretné. Az első nyár, amikor elkezd felnőtté válni.

Pauline Réage: O története

Régen egész nyarakat töltöttem a nagymamámnál. Fiatal korában hatalmas könyvtárat harácsolt össze a legritkább szakkönyvektől a történelmi munkákon át a paranormál tényfeltáró könyvekig. Amikor 14 lehettem, azt mondta, elég idős vagyok hozzá, hogy bármit elolvassak a könyvei közül. Az O története picike vörös bársonyborítású könyvecske volt. Először a képek fogtak meg: fiatal nő kikötözve, korbácsolva, aztán beleolvastam és dugtam is vissza a polcra. Azt gondoltam, a mama elfelejthette, hogy ilyen könyve is van, mert biztos nem engedné a kezembe. A nyár alatt lopott oldalanként olvastam el a könyvecskét.

Most azért vettem elő újra, mert az X története előhívta az emlékeimet, arról nekem egyből O jutott eszembe.
A következő sorok cselekményleírást tartalmaznak!

Júniusi leltár

A június egész jól sikerült. A beszerzéseket borzasztóan visszafogtam, és nem is olvastam annyit, mint szerettem volna, de azért jó volt, és még a bukim is visszajött a szervizből.. Ráadásul, a hónap megkoronázásaként a lükém (=férj), aki hónapok óta keresett jobb munkahelyet, két ajánlatot is kapott. Juhé!

A Pécsi Országos Színházi Találkozó alkalmából a Belvárosi Könyvtár Retro Könyvvásárt tartott, ahol minden könyv 100 forintért volt vihető. Sajnos vagy megvoltak már nekem, vagy olyan könyvek voltak, amik nem érdekeltek (anyám középsulis szovjet kötelezői például), de azért találtam néhány jót.

-Baka István: A kisfiú és a vámpírok

-Stendhal: Vörös és fehér

- Abe Kobó: A homok asszonya 

- Paul Féval: A púpos. Ez már megvolt, de szebbet találtam, a másikat odaadtam Anyumnak.

-Jókai Mór: A cigánybáró, ez szintén Anyué lett, ebből készítették a Szaffi című mesét.

A. J. Molloy: X története

X története nem más, mint az O története kicsit romantikus körítéssel, némi érzelemmel, a szadomazo dolgokat vallásra ráhúzva, mindezt egy sznob útikalauzzal vegyítve. Nem volt szenvedős az olvasás, de egyáltalán nem tetszett. Erősen spoileres, de úgysem ajánlom senkinek a könyv elolvasását.

Benedek Szabolcs: A vérgróf

A könyv izgalmat, bűnügyet, fordulatokat ígér, századelős hangulatot és találkozást a kor nagy irodalmi alakjaival. Ezek után, remélve, hogy a könyv olyan jó lesz, amilyen csodaszép a borítója, nagy várakozásokkal vágtam bele a történetbe. Rögtön meg is vettem az első két részt. Magyar is, vámpíros is, kamaszkori kedvencem, Ady is szerepel benne, mi más kell még...

Hát, például némi izgalom, szerethető karakterek. A történet sok szálon fut, ami tetszik, de az kevésbé, hogy noha van közöttük kapcsolat, ezek a szálak csak nagyon-nagyon gyengén fonódnak össze. Egy nyomozó, egy újságíró, egy kiábrándult és egy szépreményű prostituált életén keresztül mutatja be a pesti művészvilágot, a pesti éjszakát, a szivarfüstös kávéházakat, a színházat.

Jennifer E. Smith: Milyen is a boldogság?

Milyen a boldogság? Boldogság a vízbe lógatott lábujj, szív alakú kavicsot találni, a hideg fagyi a kánikulában, a napkelte a kikötőben, esti séták, remek filmek, viharok, a sajtburger, ahogy a kutya a gazdájához bújik. Egy jó könyv elolvasása. Nekem nem ez a könyv volt boldogság.

Stephen King: Állattemető

Ez a történet jelentős volt az életemben. A könyyvet csak most olvastam először, viszont a belőle készült film volt az első horror, amit életemben láttam. Kábé 10-11 éves lehettem, és Pascow karaktere nagyon megijesztett, esténkénk, amikor a fürdőbe kellett mennem, mindig őt "láttam" a lépcsőfordulóban, vagy a kertre néző sötét ablakokon bekukucskálni. Kedvenc a mai napig.

Kíváncsi voltam, a film miben tér el a könyvtől. Szerencsére ugyanazt az élményt nyújtotta mindkettő, nem élveztem kevésbé a könyvet úgy, hogy tudtam mi ,lesz a vége, sőt, csak még inkább izgultam rajta.

Kiera Cass: Az Elit

A negyedik világháború után eltörlődött az emberek történelme, új országok születtek és a népességet kasztokba osztották és királyságot kiáltottak ki Amerika romjain. A trónörökösnek pedig egy valóságshow keretein belül választanak leendő királynét a nép egyszerű lányai közül.
A második kötetben a 35 lányból már csak hat maradt, America, a legszegényebb sorból származó lány még mindig versenyben. Maxon, a herceg állandóan türelméről és szerelméről biztosítja, de a lány vacilál: Maxon és a nem kívánt királynéság, vagy Aspen, a gyerekkori szerelme között.

Jamie McGuire: Gyönyörű esküvő

A Veszedelmes sorscsapásnál, miután lecsengett bennem a "jajjvégreTravis" sokk, enyhe csalódás volt bennem. Hiába kaptam meg a történetet más szemszögből, ez ugyan az a történet volt, és mérges voltam, hogy ugyanahhoz két könyvet kellett megvennem. Annyi extra jelenet nem volt benne, hogy újdonságnak hasson számomra. Ezért féltem kicsit a Gyönyörű esküvőtől, mert mi újat mutathatna egy bővebb lére eresztett kihagyott jelenet?