Honfoglalás előtti magyar történelmi jellegű meseregény a Repülj madár! című könyvecske. Két testvér, Öden és Bors kalandjait mesélik el, hogyan lesz a két kiskamaszból a magyar nép kiválasztottja, hogyan találkoznak Fülivel a turulmadárral és Csodaszarvassal, hogy elvezessék a már akkor is széthúzó magyar népet hont foglalni. Hogy ne legyen túl nagy történelmi kavarodás, az szereplő (spoiler!) Álmos vezér apukája. A történet nagy vonalakban: A kazároknak tele a csizmájuk a magyarokkal, barátságos támadásokkal és gyerekrablásokkal noszogatják a törzseket, hogy ideje lenne más legelők után nézni. A magyarok fele menne, a másik fele maradna kazárt ölni és királykodni. Ödent elrabolják, Bors utána ered, a szülők persze zsebkendőbe szipogva hagyják, mert 13 évesen legyen a gyerek férfi a talpán. Bors találkozik egy Csuda nevű lánnyal, találnak egy turultojást, kikeltik, amivel beteljesítik a jóslatot, miszerint a turullal barátságot kötő ember vezeti majd a népet az új hazába. Egy Hollós nevű fiúval kiegészülve mennek Öden után, aki közben maga is szökni próbál, aztán a turul megunja a vándorlást és kimenti egymaga. Itt jön a kavarodás. Kiderül, hogy senki nem az, akinek hittük, vagy akinek saját magát hitte az illető. Öden és Bors a magyarok küldött-féléi lesznek, viszik az új haza hírét a törzsek között, találkoznak a székhelyekkel, egyességet kötnek a kazárokkal, csatáznak párat, összevesznek, kibékülnek, még több családi titok kerül a napvilágra, majd a végén a megmaradt szereplő elindul Etelközbe.
Ez így egész érdekes, de ha azt vesszük, hogy a történet e-book-on csak 123 oldal, nagyon tömör, néhol csak felsorolás szinten van a történet kidolgozva, mintha csak mesélném valakinek a történet summázatát. A végé kicsit összecsapottnak éreztem.
Egy valami zavart a könyvben, de az nagyon. Néhány szó, kifejezés nagyon kilógott a történetből, abból a korból. Nem is spéci kifejezések, bőven lett volna megfelelő szinonima rájuk: klassz-remek, beköp valakit-elárul, lemegy alfába (most komoly?)- elrévedezik, bunkó-goromba, beetet-elhitet, illetve nyugodtan ki lehetett volna hagyni az olyan szavakat, mint megfelelési kényszer és öcsisajt. Ezek a részek nekem nagyon hangulatrombolóak voltak. Nem kell tettetett régiességgel beszéltetni a szereplőket, de elég fura olyan szavakat használni, amik olyan népektől jöttek, akikkel csak száz évekkel később találkoznak (tesztel, generáció... mi a baj a szép próba és nemzedék szavakkal?). Mivel tudom, hogy az írónő egy netes online magánkiadás lehetőségével élve jelentette meg a könyvét, gondolom, nem futott át annyi kézen, nem lektorálták, így maradtak benne ezek a hibák.
A másik számomra zavaró dolog, és ez most tényleg kákán a csomót lesz, hogy a szavak magyarázata zárójelben van a szövegben, ami megakasztja az olvasást. Lehet, hogy a célközönségben, a gyerekeknek, mert igazán csak ők tudják szerintem ezt élvezni, így könnyebb. Amúgy az ősmagyarok mokaszint hordtak? Mármint ez volt a neve?
Felnőtteket nem biztos, hogy lekötne, de olyan 12-13 éves gyerekeknek, akiket érdekel a történelem, jó választás.
