2014. május 19., hétfő

Monica Murphy: Második esély pasi

Figyelem: a véleményem helyenként kicsit spoileres lesz!
A Heti csaj című remekmű nem lett a kedvencem, de azért adtam egy második esélyt (hö-hö) a borzalmasan gyatra című folytatásnak. Pár héttel a nagy szakítás után járunk. Aki elvesztette a fonalat, annak elárulom: Drew megtudta, hogy a mostohaanyja nem csak molesztálta, de tenyészménnek is használta, így a pajkoskodásuk alatt vízbefúlt kishúga lehet a lánya volt. Ezt a terhet nem akarta Fable nyakába varrni, így egy átszexelt éjszaka után egy szerelmes levél társaságában nemes egyszerűséggel faképnél hagyja a lányt. Fable büszkesége nagyobb annál, mint hogy könyörögjön a srácnak, így csak csendben szenved, miközben jobb munkát kap, harcolt az anyjával, próbálja nevelgetni elkanászodó öccsét. Aztán egy szép napon összetalálkoznak, és szinte a problémák megbeszélése nélkül azonnal ágynak is esnek, no de persze nem a náthától. Innentől kezdve full rózsaszín ködfelhő, lucskosodás az életük, leszámítva azokat a bagatell problémákat, hogy Fable anyja kirabolva a saját gyerekeit lelép, Drew apja pedig hol válni akar, hogy bagzó nyúl módjára Adele--lal kufircolni.
Drew apja talán még Adele-nál is ellenszenvesebb nekem: annyira befolyásolható, annyira szemellenzős, csak azt akarja meglátni, ami neki tetszik. Amikor pedig megtudja  nagy titkot, egy telefonhívásos "bocsesz"-szel el is van intézve az egész. Fel nem emelné a valagát, hogy meglátogassa a fiát, á, nem, csak telefonon sír egy sort, hogy nahát, ez a nő milyen egy ribanc, ő meg milyen ostoba volt. Szerintem ennél lehetett volna kicsit apásabb is.
Alapvetően Drew felé tolódott el a könyv súlypontja, hogy hogyan dolgozza fel a múltbéli dolgokat, hogy megtanuljon helytállni menekülés helyett, de nem volt igazi fejlődés, ugyanaz az elkényeztetett aranyifjú maradt a végére, mint ahogy indult. Mindent a feneke alá raktak, semmiért nem kellett megdolgoznia. Fable problémái is elég sólyosak, de nem volt jóformán semmi kifutása a dolognak, semmi igazi megoldás. Az egész történet nekem elég befejezetlen volt. Zavar még a szereplők közti kommunikáció hiánya is, túl bizalmatlanok egymással, amit meg lehet érteni, de olyan dolgokatvágnak (főleg Drew) egymás fejéhez, ami kicsinyes, gyerekes és gonosz.
Az az egy fejezet Adele szemszögéből feldobta a történetet, de a vége olyan volt, mint egy bénábbik Helyszínelők rész, meg elég kiszámítható is. Adott volna egy jó lehetőséget a lelkizésre, a pszichológiai megközelítésre, de a nagy drámát nem dolgozták fel sehogy a könyvben, egyszerűen ugrunk hét hónapot, minden szép, csodás, csak a fehér léckerítés hiányzik. Se Drew apjáról, se Fable anyjáról nem hallunk két kósza mondatnál többet. Nem érzem túl életszerűnek, és szerintem nem a szex felé kellett volna eltolni a történetet, amikor a gyerekmolesztálás témájába sokkal több mélység lett volna.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése