2014. június 30., hétfő

Pauline Réage: O története

Régen egész nyarakat töltöttem a nagymamámnál. Fiatal korában hatalmas könyvtárat harácsolt össze a legritkább szakkönyvektől a történelmi munkákon át a paranormál tényfeltáró könyvekig. Amikor 14 lehettem, azt mondta, elég idős vagyok hozzá, hogy bármit elolvassak a könyvei közül. Az O története picike vörös bársonyborítású könyvecske volt. Először a képek fogtak meg: fiatal nő kikötözve, korbácsolva, aztán beleolvastam és dugtam is vissza a polcra. Azt gondoltam, a mama elfelejthette, hogy ilyen könyve is van, mert biztos nem engedné a kezembe. A nyár alatt lopott oldalanként olvastam el a könyvecskét.
Most azért vettem elő újra, mert az X története előhívta az emlékeimet, arról nekem egyből O jutott eszembe.
A következő sorok cselekményleírást tartalmaznak!

O-ról nem tudunk meg szinte semmit. A könyvet az ötvenes években írták, tehát valamikor a negyvenes évek Párizsában él, egyedülálló, sikeres nő, divatfotós. Van egy szeretője, René, aki kedvéért mindent megtenne. Egyszer René elviszi egy kastélyba, ahol megtörik, betörik, megtanítják, hogy legyen alárendelt, hogy a teste most már a szeretőjének a tulajdona, aki bárkivel megoszthatja. O pedig boldog ettől, nem tiltakozik semmi ellen. A könyvben többször megmondják neki, elmehet, amikor csak akar, ez az egyetlen döntése, hogy átengedi-e magát. Ha igen, nem szegülhet ellen egy parancsnak sem, de ha elege van, bármikor szabadon távozhat. O pedig maradni akar. Akkor is, amikor kézről kézre adják, napokig megkötözve tartják, amikor még el se múltak a korbács nyomai, kapja az újabb verést. Akkor is maradni akar, amikor René megosztja a féltestvérével, majd teljesen átadja neki, amikor elcsábíttatnak vele egy lányt. Maradni akar, amikor súlyokat raknak a nemi szervébe, amikor megbillogozzák, mint egy állatot. Mert ezt akarja, büszke rá, hogy rabszolganővé vált.Kicsit az agyát is átmosták, de azt hiszem, régen ez sokkal könnyebben ment, akkor mintha a pasiknak sokkal nagyobb hatásuk lett volna a nők felett. O például biszex, de nem engedi magához a lány szeretőit, csak ő munkálkodik a másik testén, azt szereti, ha csak ő van hatással a másikra. A férfi szeretőivel viszont csak azt szereti, ha használják a testét, mert az azért van. Saját magát nem kényezteti, és ha azért nyúlnak a testéhez, hogy neki okozzanak örömet, zavarban van, feszeng, le kell fogni, mert micsoda szégyen, ha azt teszik vele, amit neki kellene tennie a férfinak (orális szex, fúj csúnya dolog).
A könyv vége lezáratlan, lóg a levegőben. Valahogy jó így, mert sugallja, hogy a történetnek nincs vége, nem O történetét olvastuk, csak annak epizódjait. Az első olvasásom olyan kiadás volt, aminek az utószavában, magyarázatában leírták, hogy volt a történetnek egy alternatív befejezése, amiben Sir Stephen elküldi magától O-t, aki öngyilkos akar lenni ez miatt. Engedélyt kért rá, Sir Stephen viszont megtagadta ezt. Elképzelni sem tudom azt a fajta önkéntes függést, ahol hiába tudjuk, hogy véget vethetnénk az egésznek, mégis a létezésünk befejezését is egy másik ember döntésére bízzuk. Persze tudom, hogy van ilyen, csak nagyon nehéz elképzelni.


A könyvből 1975-ben készítettek egy inkább erotikusra, mint kegyetlenre sikerült filmet. A történések többsége szerepel benne, de inkább művészien, mint naturálisan ábrázolta azokat. Youtube-on egészben csak ez a spanyol verzió van fent, de valahol megtaláltam angolul is. Elvileg van belőle magyar feliratos változat is, de sehol nem találtam, csupa hibás linkbe botlottam. A lényeg azért lejön így is, bár jobbára csak beletekergettem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése