2014. szeptember 7., vasárnap

James Lear: A hátsó bejárat

Ez az első, csak homoszexualitással foglalkozó olvasmányom. Eddig maximum csoportos hancúrban torlódtak egymásba a férfinépek, például az Anita Blake "kicsi a rakás" mókáiban. Persze ez a könyv nem csinál titkot a tartalmából, a diszkréten bájos cím és a szexin révedező, kiterült pasi a fura horpadt hasával amúgy is sejteti, hogy nem a bugyik lucskosodnak ebben a történetben. Ez bizony erotikus krimiparódia a javából.
A könyvecske igen rövid, a nagy részében szexelnek, így a történet is elmondható pár mondattal. Mitch egy amerikai meleg srác, aki Angliában az egyetemen összebarátkozott egy butuska, de jó kiállású sráccal, aki meghívja víkendelni a menyasszonya családjához egy vidéki kúriába. Mindenki szertartásos, kissé merevek (haha!), mosoly és negédeskedés mögé rejtik az igazságot. Mindenki sumákol, aztán előkerül a szekrényből egy hulla, egy bűnbak, Mitch pedig mivel évek óta a krimik szerelmese, elkezd nyomozni. Miközben igyekszik letéríteni a hetero életútról barátját, a gyilkos után ered. Inkább a szerencsés véletlennek, formás hátsójának és porszívót megszégyenítő szájának köszönhetően gyűjtögeti az információkat, mintsem az éles eszével. Nincs is szinte olyan szereplő a könyvben, akivel nem osztozott volna a testnedveken. Természetesen Christian, Gideon és a többiek után ő is beáll a proteines csodaturmixon élő sosem lankadó, mindig tettre kész pasik közé. Noha néha megjegyzi, hogy most erőt kell gyűjtenie, de azért még fáradtan is pöccre indul a szexgép.
Olvasás közben nekem végig Apollinaire Tizenegyezer vessző című pornókönyvecskéje jutott eszembe, abban is orrba-szájba kufircoltak, de a stílusa is hasonló: "Csöngetett, jött a masszőr, megmasszírozta, aztán annak rendje-módja szerint seggbe kúrta. A herceg éledezni kezdett. Megfürdött, tettre késznek érezte magát, megint csöngettek. Jött a fodrász, megnyírta és nagy műgonddal seggbe kúrta. Aztán a pedikűrös-manikűrös következett. Lenyisszantotta a körmeit, aztán csitt-csatt, ő is seggbe kúrta. A herceg végképp erőre kapott." Nagyjából ilyen volt a könyv is: a sok zacsipacsi közben néha Mitch néha nyomozgatott kicsit, szexszel csalogatta ki a szemtanúkból az információt, altesti szolgálatokkal vágta ki magát a szorult helyzetekből. 
Leginkább olyan a könyv, mintha a Scooby Doo-t, a Csengetett Mylordot és a Fiúk a klubbólt összegyúrta volna valaki. Nem szabad elfelejteni, hogy ezt a könyvet nem szabad komolyan venni. Nagyon humoros, a helyzetkomikumok és a szexuális utalásokkal teli szójátékok is feldobják a történetet, miközben csodás krimi kliséket is felfedezhetünk. Persze kiderül, hogy mindenki titkol valamit, mindenki rejtett homoszexuális, de minimum biszex, mindenki szexelt már mindenkivel, amiről mindenki tud, de senki nem beszél róla. Még viccesebb lett volna, ha az egyik faroktapinál kiderült volna, hogy Mitch mellényúlt és hetero bájdorongot akart fogdosni, de persze nem volt ilyen mázlim. Sírva röhögős könyv, és annak ellenére, hogy trágár szavak is előfordultak benne, az összhatás mégsem közönséges. sokkal inkább hasonlít a népi malacmesékre, inkább nyersen ízes. A pasik mind Freddie Mercury-féle macsók: robosztusak, szőrösek, vaskosak, nem az a mostanság divat androgün fiúkák. Az író elrévedezik az izzadságtól összetapadt hónaljszőrön, a drótszerűen szúrós mellbundán (a férjem csak mics-nek hívja, Baywatch és Hasselhof után szabadon) meg úgy általában mindenféle szőrökön. Az egésznek retro hangulata lett tőle, mintha az apáink polcán porosodó pornófüzetecskékből ugrottak volna elő a szereplők, vagy legalábbis a Magnum casting-járól. 
A sok kamaty közben olyan lagymatag a nyomozás, hogy a vége akár meglepetésként is hathat, és még Mitch is elismeri, hogy az ügy felgöngyölítése csak kis mértékben volt köszönhető a detektívképességeinek. Kellemes önirónia, sziporkázó humor, malac viccek. Egy egész jó könyv, ami nem akar többnek látszani, mint ami. Csak szimplán szórakoztat. Homofóboknak nem ajánlom, de az erotikus irodalom kedvelőinek kötelező darab.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése