A sorozat első részét nagyon szerettem, a másodikon inkább csak elszórakoztam, és nagyon vártam a folytatásokat. Borzasztóan dühített már az előző részben is, ahogy Carinával bántak, valahogy nekem ez az olaszos nagy család, a senkinek nem lehet magánélete (aki ő, mert a pasiknak ki kell élniük magukat) és mindenki mindenbe beleszól dolog nagyon nem tetszett.
A történetünk három évvel Maggie és Michael története után játszódik, mikorra is Carina már 26 éves, elvégezte az üzleti egyetemet, félretéve a művészi ambícióit, meghajolva a családi nyomás előtt. 26 éves, és családi beleegyezés kellett ahhoz, hogy elhagyhassa az országot, nem vállalhat máshol állást, csak a családi cégnél, és úgy a nyugdíjas koráig meg is tervezték az életét: a templomban majd talál egy jólelkű, kellően papucs férjet, egy darabig irányítgatja a családi pékség egy részét, aztán potyogtat sok-sok hangos bambínót és bambínát. Az előző részben gyerekként kezeltek egy 23 éves felnőtt nőt, most eljutottak odáig, hogy talán már nem kamasz a lány. Nem hiszem el, hogy ennyire korlátolták, soviniszták, vagy nem is tudom, milyenek. Nem engedték randizni, követték, gondosan ügyeltek a hófehér bugyija tisztaságára, meg hogy szorosan összezárva tartsa a lábát, minimum a nászéjszakáig. A mai világban sokkal hihetőbb lett volna, ha Carina karaktere fiatalabb, mert egy 26 éves nőt ennyire lekezelni manapság kicsit furcsa.
Max igazi playboy, gazdag, törtető, gyakrabban cseréli a barátnőit, mint a nyakkendőit, a lelke mélyén sérült kisgyerek, aki várja, hogy az igazi begyógyítsa kicsi lelke minden bibijét. Mindenkit távol akar tartani a lánytól, saját magát is beleértve. Szerintem akkor lett volna a legboldogabb az egész család, ha apácának áll, de komolyan. Kezd sok lenni a könyvekben, és Max is túlzásba vitte, a "nem vagyok elég jó neked", "nálam jobbat érdemelsz", a "te érdekedben távol kell tartanunk magunkat egymástól" szöveg. Ennek ellenére egészen kedveltem a karakterét, és hatalmas piros pont neki, amiért mentett pittbullja van.
Ami nem tetszett a könyvben, az a cselekmény aránya volt. A könyv kétharmada azzal telt, hogy Carina szexelni akart, főleg Max-szel, de ha nem, hát valakivel, Max pedig elhessentette minden próbálkozását. Mellesleg, szerintem kijárt volna a férfinak egy kiadós tökönrúgás. Tegye fel a kezét, eki szerint nem érdemli meg azok után, hogy háromszor is az orgazmus szélén hagyta ott a lányt, mert az jobbat érdemel? Mintha csak a pasiknak lenne rossz, ha felhúzzák, aztán nem játszák végig.
Conte mama nagyon idegesített, mert igaz, hogy csak jót akart, és azt gondolta, mindenkit jobban ismer, mint az illető saját magát, de nem hiszem, hogy okos dolog ilyen szinten beleszólni valaki életében. Esélyt teremteni lehet, de kényszeríteni nem lenne szabad. Persze tudtuk, hogy úgyis jó vége lesz mindennek, de az életben ez túl kétesélyes dolog lett volna. Nehezen hihető, hogy két felnőtt ember ilyen egyszerűen fejet hajt. Ahogy az is, hogy oda a férfibecsület, mert elvette valaki szüzességét.
Nem éreztem hihetőnek a szereplők pálfordulását az érzéseket illetően, de remeknek gondoltam, hogy Carina időt akart magának, hogy mielőtt eldönti mit szeretne, először életében, kicsit önmaga lehessen. Furcsa, hogy a családban mindenki önmaga lehetett, csak ezt a szerencsétlen lányt nyomta el mindenki. Zavart az is, hogy Carina kiborulásai kicsit érthetetlenek voltak, néha én is ugyanolyan értetlen voltam, mint Max: egyik puillanatban még ölelkeznek, minden szipi-szuper, aztán hirtelen hisztizik és egyedül akar lenni. Ez a női lélek nekem túl bonyolult.
Ugyanakkor akadtak vicces részek is a könyvben, főleg az elején, amikor még sziporkázó szócsaták voltak a két főszereplő között. Voltak olyan humoros részek is, amiket, gyanítom az író nem annak szánt, de az uborkaillatú lánytól beinduló pasi inkább vicces, mint erotikus dolog. Úgy egyáltalán, ki akar uborkasaláta szagú lenni? Miért? Nem a sorozat legerősebb darabja, de könnyed olvasmánynak megteszi.
Ami nem tetszett a könyvben, az a cselekmény aránya volt. A könyv kétharmada azzal telt, hogy Carina szexelni akart, főleg Max-szel, de ha nem, hát valakivel, Max pedig elhessentette minden próbálkozását. Mellesleg, szerintem kijárt volna a férfinak egy kiadós tökönrúgás. Tegye fel a kezét, eki szerint nem érdemli meg azok után, hogy háromszor is az orgazmus szélén hagyta ott a lányt, mert az jobbat érdemel? Mintha csak a pasiknak lenne rossz, ha felhúzzák, aztán nem játszák végig.
Conte mama nagyon idegesített, mert igaz, hogy csak jót akart, és azt gondolta, mindenkit jobban ismer, mint az illető saját magát, de nem hiszem, hogy okos dolog ilyen szinten beleszólni valaki életében. Esélyt teremteni lehet, de kényszeríteni nem lenne szabad. Persze tudtuk, hogy úgyis jó vége lesz mindennek, de az életben ez túl kétesélyes dolog lett volna. Nehezen hihető, hogy két felnőtt ember ilyen egyszerűen fejet hajt. Ahogy az is, hogy oda a férfibecsület, mert elvette valaki szüzességét.
Nem éreztem hihetőnek a szereplők pálfordulását az érzéseket illetően, de remeknek gondoltam, hogy Carina időt akart magának, hogy mielőtt eldönti mit szeretne, először életében, kicsit önmaga lehessen. Furcsa, hogy a családban mindenki önmaga lehetett, csak ezt a szerencsétlen lányt nyomta el mindenki. Zavart az is, hogy Carina kiborulásai kicsit érthetetlenek voltak, néha én is ugyanolyan értetlen voltam, mint Max: egyik puillanatban még ölelkeznek, minden szipi-szuper, aztán hirtelen hisztizik és egyedül akar lenni. Ez a női lélek nekem túl bonyolult.
Ugyanakkor akadtak vicces részek is a könyvben, főleg az elején, amikor még sziporkázó szócsaták voltak a két főszereplő között. Voltak olyan humoros részek is, amiket, gyanítom az író nem annak szánt, de az uborkaillatú lánytól beinduló pasi inkább vicces, mint erotikus dolog. Úgy egyáltalán, ki akar uborkasaláta szagú lenni? Miért? Nem a sorozat legerősebb darabja, de könnyed olvasmánynak megteszi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése