2015. október 29., csütörtök

Zempléni Árpád: Zempléni Árpád hátrahagyott verseiből

Szögezzük le, soha az életben nem hallottam Zempléni Árpádról. Csakhogy az én drága szüleim nagyon butácska monogramú névvel áldottak meg, a 2015 könyves kihívása szerint viszont el kell olvasni egy olyan szerző könyvét, akinek a monogramja megegyezik a tiéddel, ráadásul ugyanabban a sorrendben használja. Hetekig keresgéltem, hogy akad-e valaki, vagy ezen fog megbukni a kihívásom.
Egyáltalán, van valami könnyítés ilyen esetekre? Molyon van a kihíváshoz kihívás, ami bizonyos szempontból könnyített, mert az 50 feltételhez elég tizenöt könyv, tehát egyet több ponthoz is lehet csatolni. Szerintem 15 könyv azért nem akkora nagy valami, hogy hogy az "év legnagyobb kihívása legyen". Másfelől viszont szőrszálhasogatóbb is, mert a képregényhez nem fogad el mangát, ami hülyeség, mert a manga japánok által rajzolt képregény, tehát csak a rajzoló etnikuma különbözik. Nem hiszem, hogy kisebb irodalmi értéke lenne egy komplex történetű mangának, mint egy kötetbe összegyűjtött Garfieldnak. A nem emberi szereplőket bemutató könyvhöz nem fogadják el a humanoid lényeket, vérfarkasok, démonok kilőve, de egy 30 oldalas állatos mesekönyv mehet. De sebaj, készítek egy alternatív listát. Viszont tényleg, mi van azzal a szerencsétlennel, akinek olyan ritka monogramja van, mint nekem, Z.Á.? Vagy annál is olyanabb? Úgyhogy hallatlan mázlim volt, hogy rátaláltam Zemplénire, még nagyobb, hogy az egyik könyve viszonylag rövidke volt, és nem valami négyszáz oldalas Jókai kortárs regény. Az bónusz, hogy a könyv megvolt a könyvtárban. Én voltam az első kölcsönzője. Alternatívaként találtam valamilyen mezőgazdasági szakkönyvet, ami megfelelt volna a kritériumoknak, de azt talán mégse.
Középiskolás korom óta nem olvasok verseket, csak nagyon elvétve. Régen szerettem őket, de valahogy nem érzek rá késztetést. Arra számítottam, hogy nosztalgikus hangulatú versek lesznek, mint amikkel irodalomórán találkoztunk. Legalábbis Zempléni Árpád saját versei. Ezt sugallta a cím, én meg alaposan be lettem csapva. Ugyanis nem a versei voltak a könyvecskében, hanem a versfordításai. Jó versek, néhány igazán megérintett, néhány vers érzéseivel azonosultam, de ezek minden fordítói bravúr ellenére sem Zempléni alkotásai. Tudom, az emberről az is sokat elmond, mit fordít, ha magától fordította le, késztetésből. De ezt honnan tudhatnám száz év távlatából, lehetett megbízás is. Ami saját költeménye volt, az egy verses tudósítás, miszerint a házasság igájába hajtja a fejét. Cuki, kivéve az utolsó versszakot. A Búcsú a színészettől című Petőfi vers átírása.

Búcsú az agglegénységtől
Petőfi Sándor után

Adom tudtára mindazoknak
Kiket sorsom tán érdekel,
Hogy tiszta látkörét jövőmnek
Sűrű, nehéz köd lepte el.
Eddig csak szerettem, csalódtam
És írtam a verseket,
De a minap megházasodtam...
-Kalandok, Isten veletek!-

Szép élet a legényélet,
Ki még próbálja, tudja jól,
Bár ellene a bal-ítélet
S a lányos mamák nyelve szól
Ám rosszat mondani felőle
Majd ezután sem engedek,
De mégse kérek már belőle,
-Kalandok, Isten veletek!-

Útszélen is öröm a rózsa,
De csak útszéli mégis az,
A házasélet se puszta rózsa,
S az anyós-élc is mind igaz.
Véget vetek a dáridónak
S ma házi lantot pengetek
Házi sapkában -Anikónak...
-Kalandok, Isten veletek!-

Mert nem lesz már nekem kalandom,
Legfeljebb úgy elvétve tán,
Ha majd üdülni megy galambom
S magamra hagy nyár derekán.
De most arról még nem beszélek
S akkor majd -nem beszélhetek...
-Isten véled, regényes élet!
Galambok, Isten veletek!

Ellenjegyezte:                              
               
 Révész Anikó        Zempléni Árpád
               feleség                         férj              
 
Látták:

Nyíregyházán                 Tállyán
özv. Riszdorfer Józsefné      özv. Imrey Andrásné
anyósok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése