2015. november 24., kedd

Vladimir Nabokov: Lolita

Alig van ember, aki ne hallott volna Lolitáról. Lolita egy fogalom, öltözködési stílus (bár ennek a regényhez már nem sok köze van: Japánban jellemző, ahol fiatal nők fodros kislányruhákat hordanak). Lolita a pedofil szerelem emblémája. Akik csak hallomásból ismerik a történetet, vagy azt gondolják, gusztustalan, ahogy van, vagy olvadoznak, hogy hát igen, a szerelmet nem lehet korlátok közé szorítani, sőt odáig mennek, hogy Lolita az ifjú csábító megtestesülése, aki azért született a földre, hogy romlásba döntse a tisztes férfiakat. 
Szamárság az egész. A történetet főhőse, Humbert meséli el, csak az ő szemszögén keresztül látunk, ez sokakat megvezethet. Humbert túloz, szépít, színez, mindent bevet, hogy a vágyait legitimálja, hogy rokonszenvet és együttérzést ébresszen az olvasókban. De akárhogy nézzük, ez csak a szexuális visszaélésről van szó.
Humbert egy elcseszett pedofil. Kisgyerekként beleszeretett egy kislányba, de ahogy öregedett, nem idősödött vele együtt a szexuális ideálja. Mégse csinált soha semmit, nézegette a lányokat, aztán elintézte a vágyait a zuhany alatt, fiatal prostikkal. Nem tipikus pedofil. Ő a lányok szerelmét is akarja, legalábbis ezt hiszi magáról. 
Olvasás közben néha majdnem hányinger tört rám, attól, ahogy Humbert tálalta a mondandóját: negédesen, magától értetődően, gyönyörű szóvirágokba bugyolálva. De akármilyen szépen fogalmaz, a mondandója, mint például annak ecsetelése, hogyan tesz altatót Lolita italába vagy ételébe, hogy ellenállás nélkül élhesse ki a vágyait, elfogadhatatlan. Ez talán kellően alá is támasztja, hogy itt szó nincs szerelemről. Kihasználtság és függés van, de semmi romantika. A véletlen játsza Humbert kezére a lányt, a férfi nem tesz semmit. Miután Lolita gyámja lett, már nemigen beszélhetünk csábításról, akkor sem, ha Humbert szerint a lány kezdeményezett. Az, hogy egy 12-13 éves lány nem ártatlan, nem jelenti azt, hogy szexuális viszonyt folytatni vele nem elítélendő. 
Humbert kitalálta a nimfácska fogalmát: azok a gyakran nem túl vonzó kiskamaszok, akik szerinte túlcsorduló szexuális energiákkal bírnak, és nem mellesleg megbizsergetik Humbert alfelét.A csillagokat lehazudja az égről, hogy elhiggyük, ő nem is perverz, amit érez, az csodálatos, gyönyörű dolog, sőt, természetes, hiszen a letűnt korokban mi sem volt természetesebb, hogy az alig serdült lányokat férjhez adják. Érdekes módon sok pedofil takarózik ezzel.
A könyv nyelvezete nekem kicsit túl cifra volt, körülményes, kacskaringós mondatokkal. Nabokov és Humbert lyukat beszélt a hasamba, de sajnos nem tudtam szemet hunyni a téma felett. A könyv felénél már erősen untam, elkalandoztam, miközben oldalakon kellett átrágnom magam, hogy kiderüljön, épp miről van szó. 


2 megjegyzés: