Néha bedőlök a borítóknak, a fülszövegnek, és sokszor hiszek a molyos értékeléseknek. A borító guszta kis kamatyregényt sejtet, és persze, van benne vízszintes (meg függőleges, és néhány ilyen-olyan) gabalyodás, de nem nevezném kifejezetten erotikus regénynek a sok szex ellenére sem. Bedőltem a fülszövegnek, mert arra számítottam, hogy itt egy hármasfelállás lesz, mint az Osztozni Hailey-n vagy az Asztal három főre esetében, csak itt a lány kezdeményezi a dolgokat. Én naiv hülye. Hittem a molyciknak, akik áradoztak a könyv csavarjairól, hogy mekkora hihetetlenül váratlan fordulatok vannak benne. Lehet, hogy más könyvet olvastunk, de a nagy csavar annyira sejthető volt, hogy az elmondhatatlan. A továbbiakban próbálom nem lelőni a poént.
Layana távolról sem lesz a kedvenc könyvszereplőm. Idegesített a provokatívnak szánt, olvasóhoz intézett kiszólásaival. Hogy ide nézz, ezt csinálom, ítélj el, ha akarsz, de szart se tudsz rólam. Lehet, hogy megéri megszólítani a közönséget, de számomra visszatetsző. Elkényeztetett milliomoscsemete, aki nagyon unja a rákényszerített társadalmi elvárásokat. Szeretném megsajnálni szegény gazdag lányt, de a családjáról, előéletéről nem tudunk sokat, csak a szokásos: sosincs otthon apuci, kirakatfeleség, akinek az egyetlen dolga, hogy szép legyen és jótékonykodjon. Semmi nagy elvárás, molesztáló nagybácsi, családi tragédia, fiatalkori baklövés, csak az unalom és az üresség. A könyv egésze alatt sem sikerült megkedvelnem, bár becsülöm azért, amit tett. Nem mondanám igazán önzetlennek, nem is gondolom minden cselekedetéről, hogy helyesen tette, amit, de nagy vonalakban egyetértek vele.
Ami zavart, az valószínűleg az én prűdségem számlájára írható. A mai világban valószínűleg lehetetlenül régimódi lehetek, mert nem szeretem az első találkozásra egymásba borulást. Nem szeretem az ismeretlenül szexelést, pláne a kukák mellett a sikátorban. Egyszerűen nehezen veszi be a gyomrom, hogy egy nő, akinek annyira mindegy, hogy az ismerkedéstől számított fél órán belül már a pasival dönget, képes mély, igazi érzelemre. Tudom, nem vagyunk egyformák, és ne ítélkezzek, de ez a dolog kívül esik az erkölcsi normáimon. Layana egy partiról viszi magával Brantet, hogy szegény pasi ne csak fizetősökkel szexeljen, ahogy arról pletykálnak, Lee-vel még annyit sem teketóriázik.
Őszintén szólva ez a sok ingázás Lee és Brant között, hogy sose fél a lebukástól, hogy állandóan hangoztatja, mindent csak Brantért tesz, hogy a férfinak van egy hatalmas nagy titka, miközben minden jeleneténél maga a megtestesült tökély... Hát komolyan hülyének nézik az olvasót? Annyira egyértelmű volt az egész, hiába próbált összezavarni a cikkcakkos (értsd: röhejesen összevissza) történetvezetéssel. Úgy ugrálunk az idősíkok között, mint egy részeg szöcske. Az elején tetszett is, hogy de jó, majd szedegetem a morzsákat, de itt fél vekni kenyér méretű információk voltak.
Nem kedveltem a pasikat, nem szerettem Layanat, nagyon utáltam Jilliant. Kicsit megvetettem a szülőket, amiért hagyták Brant gyerekkorában kicsúszni az irányítást a kezükből, mintha csak fellélegeztek volna, hogy nem az övék többé a felelősség.
A vége nem tetszett. A pszichés problémákat túl könnyen megoldották, túl sok Gyilkos elméket láttam ahhoz, hogy ezt bevegyem. A szerelmi szál túl csöpögős véget ért. Esküvő, örökbefogadás... de miért is? Néha megemlítették, hogy a lány egy gyermekotthonban önkénteskedik, egyszer szerepelt is benne a kislány, de semmi más nem volt. Nem mutattak mély érzelmi kötődést a gyerek felé, nem volt semmi szerepe az életükben vagy a történetben. A bennem lakó kis genyó azt mondja, ez a kényelmes megoldás a családalapításra, amivel garantálják, hogy nem örökítik tovább az agybajukat. Elég furcsa, hogy egy mentálisan instabil ember, akit csaknem gondnokság alá helyeztek, pikkpakk megkap egy gyereket, de hát pénz beszél, közalkalmazott segget nyal. Jillian okozott igazán fejtörést. Hogy került diliházba? Mi a csuda volt ez a napló? Ha csak képzelte az egészet, papírmasévá darálom a könyvet.
A könyv valahogy nem tűnik erotikusnak, pedig minden második oldalon dugnak, mint a nyulak. A szex csak kitöti a lapokat, semmi más szerepük nincs, csak hogy érezzük a különbséget, hogy a nő mennyire mást kap a két férfitól. Én nem éreztem, mindenhol csak eget rengető orgazmusok és üvegrepesztő sikolyok voltak. Nem voltak pornó részletességű leírások, nem is prűd szemlesütéssel fogalmazta meg az ágyjeleneteket, egyszerűen csak unalmasak voltak. Ami viszont kifejezetten zavart, az a szóhasználat. A szereplők gond nélkül dobálóznak a baszni és kúrni szavakkal, de a káromkodás ki van pontozva. Pl: Layana, a kib... életbe. Egyrészt baromi hülyén fest ez így leírva, másrészt nem fogom elhinni, hogy egy 33 éves nő és egy 37 éves pasi nem tud kimondani egy káromkodást, a kurva életbe!
Ami zavart, az valószínűleg az én prűdségem számlájára írható. A mai világban valószínűleg lehetetlenül régimódi lehetek, mert nem szeretem az első találkozásra egymásba borulást. Nem szeretem az ismeretlenül szexelést, pláne a kukák mellett a sikátorban. Egyszerűen nehezen veszi be a gyomrom, hogy egy nő, akinek annyira mindegy, hogy az ismerkedéstől számított fél órán belül már a pasival dönget, képes mély, igazi érzelemre. Tudom, nem vagyunk egyformák, és ne ítélkezzek, de ez a dolog kívül esik az erkölcsi normáimon. Layana egy partiról viszi magával Brantet, hogy szegény pasi ne csak fizetősökkel szexeljen, ahogy arról pletykálnak, Lee-vel még annyit sem teketóriázik.
Őszintén szólva ez a sok ingázás Lee és Brant között, hogy sose fél a lebukástól, hogy állandóan hangoztatja, mindent csak Brantért tesz, hogy a férfinak van egy hatalmas nagy titka, miközben minden jeleneténél maga a megtestesült tökély... Hát komolyan hülyének nézik az olvasót? Annyira egyértelmű volt az egész, hiába próbált összezavarni a cikkcakkos (értsd: röhejesen összevissza) történetvezetéssel. Úgy ugrálunk az idősíkok között, mint egy részeg szöcske. Az elején tetszett is, hogy de jó, majd szedegetem a morzsákat, de itt fél vekni kenyér méretű információk voltak.
Nem kedveltem a pasikat, nem szerettem Layanat, nagyon utáltam Jilliant. Kicsit megvetettem a szülőket, amiért hagyták Brant gyerekkorában kicsúszni az irányítást a kezükből, mintha csak fellélegeztek volna, hogy nem az övék többé a felelősség.
A vége nem tetszett. A pszichés problémákat túl könnyen megoldották, túl sok Gyilkos elméket láttam ahhoz, hogy ezt bevegyem. A szerelmi szál túl csöpögős véget ért. Esküvő, örökbefogadás... de miért is? Néha megemlítették, hogy a lány egy gyermekotthonban önkénteskedik, egyszer szerepelt is benne a kislány, de semmi más nem volt. Nem mutattak mély érzelmi kötődést a gyerek felé, nem volt semmi szerepe az életükben vagy a történetben. A bennem lakó kis genyó azt mondja, ez a kényelmes megoldás a családalapításra, amivel garantálják, hogy nem örökítik tovább az agybajukat. Elég furcsa, hogy egy mentálisan instabil ember, akit csaknem gondnokság alá helyeztek, pikkpakk megkap egy gyereket, de hát pénz beszél, közalkalmazott segget nyal. Jillian okozott igazán fejtörést. Hogy került diliházba? Mi a csuda volt ez a napló? Ha csak képzelte az egészet, papírmasévá darálom a könyvet.
A könyv valahogy nem tűnik erotikusnak, pedig minden második oldalon dugnak, mint a nyulak. A szex csak kitöti a lapokat, semmi más szerepük nincs, csak hogy érezzük a különbséget, hogy a nő mennyire mást kap a két férfitól. Én nem éreztem, mindenhol csak eget rengető orgazmusok és üvegrepesztő sikolyok voltak. Nem voltak pornó részletességű leírások, nem is prűd szemlesütéssel fogalmazta meg az ágyjeleneteket, egyszerűen csak unalmasak voltak. Ami viszont kifejezetten zavart, az a szóhasználat. A szereplők gond nélkül dobálóznak a baszni és kúrni szavakkal, de a káromkodás ki van pontozva. Pl: Layana, a kib... életbe. Egyrészt baromi hülyén fest ez így leírva, másrészt nem fogom elhinni, hogy egy 33 éves nő és egy 37 éves pasi nem tud kimondani egy káromkodást, a kurva életbe!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése