Bihari Viki időről-időre szembejött velem a neten, de nem követtem vagy olvastam a legendás tékasztoris időkben. Aztán ahogy manapság lenni szokott, kedves facebook ismerősöm megosztogatták a szösszeneteit, rákerestem, és eldöntöttem, hogy ez a csaj bejön nekem. Hosszú idő óta az ő könyve volt az első, amin sírva röhögtem a buszon, buszmegállóban, munkahelyi kajáldában, szóval az első, ami miatt újra megérte, hogy hülyének néznek az embertársaim. Apropó, kellene a borítóra valami ezzel kapcsolatos figyelmeztetés.
