2018. április 15., vasárnap

Kresley Cole: Elfojtott üvöltés (Halhatatlanok alkonyat után 14.)

Túlzás nélkül mondhatom, hogy Kresley Cole sorozata az egyik kedvencem a paranormál-erotikus, vagy urban fantasy (kinek melyik címke tetszik jobban) történetek közül. Nem tetszett mindegyik része egyformán, de eddig minden kötete különleges volt, egyedi, köszönhetően a sok misztikus lénynek, amit ez a világ felsorakoztat. Ahogy az lenni szokott, az írónő most is alaposan meggyötörte a hőseit, mielőtt megkaphatták volna a boldog befejezésüket.


Ulliem, családjának csak Will a MacRiev klán tagja, Lachlan és Bowen unokatestvére. Eddig pont annyit szerepelt, hogy kíváncsiak legyünk rá. A múltja elég sötét, és a jelene sem túl rózsás. Nix hathatós segítségével ő is a Rend szigetére kerül. Itt játszódik a 10. 11. 12. kötet. Egy depressziós, öngyilkosságra készülő halhatatlannak mi lehet nagyobb kiszúrás a sorstól, mint hogy a sorstól rendelt párja annak a férfinak a lánya, aki elrabolta és élve boncoltatta? Persze az Örökösödés, és Cole szereti felkavarni a halhatatlan állóvizet, és szokatlan párosításokat hoz össze. Nem elég ez a Rómeó és Júlia felállás, Chloéról kiderül, hogy átváltozás előtt halhatatlan, ráadásul annak a fajnak a tagja, aki századokkal ezelőtt Will családjának pusztulását okozta, nem kicsi lelkifurdalást és önmarcangolást okozva azóta is a férfinak.

Ez a sorozat legfőbb erőssége. Felsorakoztat mindenféle mitológiai lényt, vannak itt vámpírok, vérfarkasok, valkűrök, boszorkányok, varázslók, nimfák, szukkubuszok, fantomok és démonok egész hada. Aki rosszfiú az egyik kötetben, az az olvasó kedvence lesz a másikban, az egyik kötetben még gyűlöletes egy faj, a másikban már neki drukkolunk. A Szövetség világa jókra és rosszakra tagolódik, a Vertasra és a Parvusra, de a sorozat részeiben haladva még ez a határvonal is változik, elmosódik. Ott van például Lothaire, aki a saját könyvéig minden kötetben egy manipulatív szemétláda volt, és bár a sajátjában is, de mégis megmutatta számos jó oldalát.

Will a sorozat férfi főhőseihez képest meglehetősen rugalmas. Rögtön elfogadta az ellensége lányát a Párjának, és amikor a lány átváltozása okoz némi lelkiismereti válságot, viszonylag hamar belátja, hogy seggfejként viselkedik. Ez Lachlannek és Bowe-nak sokkal több időbe tellett, úgyhogy felírok neki egy képzeletbeli pirospontot. Lojális a családjához, segít az ikertestvérének felnevelni a gondjaira bízott két árva kamasz vérfarkast. Elég vicces, hogy az egyikük csak pár évvel fiatalabb a párjánál. Ebben a világban a korkülönbség egyébként is vicces dolog, előfordulhat, hogy évszázadokkal idősebb valaki az apósánál vagy a testvérénél.

Chloe semmit nem tud a Szövetség világáról, a sport teszi ki az egész életét, minden álma, hogy bekerüljön az olimpiai női fociválogatottba. Jól kezeli, hogy elrabolják, el akarják adni rabszolgának, hogy örökbefogadja egy vérfarkasklán, hogy halhatatlanná válik. Az egyik leghiggadtabb csaj a sorozatban. Nem alkuszik meg, nem hagyja magát elnyomni, és amikor a mozaikdarabokból összerakja, mi Will baja, felül tud emelkedni a sértettségén. 

Az előző néhány kötethez képest kevés akciót tartalmaz ez a rész. A szigeten történtek, és az Árnyak hercege démonfejedelem választós harcai után talán jó is egy kis nyugi. Itt sokkal inkább a múlt legyőzése, a család fontossága, az előítéletek leküzdése volt a lényeg. Örültem neki, hogy nem párhuzamos történetet kapunk, hanem végre előre haladunk az időben. Kis ízelítőt is kaptunk a Munrora váró bonyodalmakról. Kimondhatatlanul vacak helyzetbe került az utolsó néhány oldalon. Az oldalamat fúrja a kíváncsiság, de Cole szadista énje most is előtérbe került. A hetedik kötet óta várjuk Tronos a vrekener és Lanthe a varázslónő könyvét, ami a következő, 15. kötet lesz. A 16. eddig ismeretlen szereplőket vonultat fel, míg a 17. az első homoszexuális párt hozza el, a 18. és eddig utolsó megjelent rész pedig megint csak új szereplők sztorija. Meddig kell még szegény Munro-ért izgulnom? 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése