2013. október 29., kedd

Jennifer L. Armentrout: Obszidián

Bár mondhatnám, hogy ez a könyv menyire eredeti, de sajnos nem tudtam nem észrevenni az Alkonyatos jeleneteket. A különbség azonban ennek a javára írható, minden hasonlóságot kiforgat és jobbá tesz az írónő, mintha csak bemutatna Meyernek, hogy látod csajszi, lehet ezt dögösen is. (új bénácska csaj, a suli "sztárjai", autóelcsapás, tetszel, de nem lehetünk együtt, undok család (ott Rosalie, itt Andrew...)) Míg Edward és Bella négy köteten keresztül szenved a se veled, se nélküled kapcsolatban, Katy és Daemon nem hagyják magukat, ők ketten csupa tűz és szikra. Hiába próbál Katy ellenállni Daemon-nak, a srác meg próbál józanul gondolkodni, de nem megy neki sem. Mit csinál két, elfojtott szexuális vágytól frusztrált kamasz: nem a szobában ücsörögve emózik, hanem vérpezsdítő macska-egér harvba kezd.
Katy igazi, belevaló csaj: azt hiszi magáról, hogy unalmas könyvmoly, de kiderül, hogy rendíthetetlen vasakaratú, önfeláldozó, bátor lány, aki bármit megtenne a barátaiért, de nem hagyja magát hülyére venni sem. Úgy odamondogat Daemon-nak, hogy öröm olvasni.
Daemon pedig... igazi seggfej rosszfiú. Az a fajta, aki pontosan tudja, mennyire jó pasi, és vissza is él vele, ha úgy hozza a helyzet. Egyetlen szóval az őrületbe kerget mindenkit, és még élvezi is.
Érdekes volt ez az ufós fényemberes háttér, úgy érzem, van benne potenciál, és Superman-en kívül úgyse nagyon sztárolják a földönkívülieket. Esetleg E.T.-t, de vele meg nem akar senki sem randizni. Ami pedig nagy nagy pirospont, hogy Katy a végén nem omlik egyetlen szóra Daemon karjaiba, neki tartása van, és még ha lucskosra is izgulja magát a pasitól, érte bizony meg kell küzdeni. Mindenképp elolvasom a folytatását, a könyv végére biggyesztett két ízelítő fejezetecske igencsak felkeltette a kíváncsiságomat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése