2014. augusztus 4., hétfő

Christina Dodd: A sötétség illata

Soha nem olvastam Christina Dodd-tól, soha nem hallottam erről a sorozatról, pedig a paranormális romantikus könyvekkel eléggé képben vagyok. Az Alexandra akcióban láttam meg olyan jó áron, hogy gondoltam, semmit nem vesztek, ha teszek egy próbát, még akkor is, ha a borító fényesebb metálpiros, mint egy karácsonyi üveggömb. Az eleje a sok orosz névvel nem tetszett, mert a középiskolai kötelező drámákat juttatta eszembe, ahol minden szereplőnek legalább három keresztneve van, és egymást a negyediken szólítják, mire pedig megszokom, ki kicsoda, vége a darabnak és meghal a fél banda. Szerencsére itt csak négy oldal volt a bevezetés, aztán bele is csaptunk a lecsóba, elég nagy csobbanással.
Látszik, hogy sorozatelső, talán az is, hogy eddig szimpla romantikusokat írt a nő, nem természetfelettit. Kicsit hullámoztak az események, szép, izgalmas kezdés, aztán Bear Grylls-féle kalandtúra, némi családi perpatvar, indokolatlan hisztik, pici bonyodalom (két oldal, cselekményidőben 20 perc) és jött a vége, fuss el véle. Elég sok potenciál van a könyvben, amit az értékelések szerint a későbbi kötetekben ki is aknáz az írónő. A történetről röviden:
Ezer éve egy ukrán-orosz emberke szövetséget kötött az ördöggel, hogy hatalmas ereje legyen, és ez kiterjedt a családjára, leszármazottjaira, így évszázadokig erős, könyörtelen fiakat potyogtattak amerre csak jártak, akikből véres, kegyetlen hadurakat és bérgyilkosokat neveltek. Aztán az egyik szépreményű pszichopata szerelmes lett és elszökött Amerikába, hogy új életet kezdjen, csakhogy ezzel elkezdte feloldani a paktumot is. A kedves feleségének, Zorana-nak látomása támadt, hogy ha mind a négy fia megtalálja az ezer éve elveszett Madonna ikon egy-egy darabját, azzal feloldják az átkot és nem jutnak örök kárhozatra. Ezzel pedig szépen be is határolta a sorozat hosszát. Több nem is igen férne ki a történetből. Mit ad isten, a legidősebb fiú, Jasha asszisztense, Ann épp ezt a pillanatot választja, hogy elcsábítsa a főnökét. Hamar kiderül, hogy ő a megváltás kulcsa, és nekilátnak a nagy kalandnak.
Ami problémám volt a könyvvel: a karakterek. A legtöbb sorozat első részével az a bajom, hogy annyira arra figyel az író, hogy a környezetet, a világot és a kulcsproblémát ismertesse, hogy a főszereplők elég sablonosak lesznek. Mit is tudunk meg Jasha-ról: Elátkozott család sarja, egy borgazdaság feje, gazdag, piszok jóképű, izmos, mellesleg olykor farkassá változik, egyébként nagy széptevő és nem beszél túl sokat. Ann, élete későbbi párja: önbizalom hiányos, frissen felvett menő stílussal, bizonytalan szüzike, akinek hamar kinyílik a csipája, de amint megkapja, amire vágyott (vagy azt hiszi, kell neki) elkezd mindenben kételkedni. Sokszor nem is tudtam, éppen miért hisztizik. Kevés nő csapja le majdnem a férfit és küldi el melegebb éghajlatra, amikor az épp szerelmet vall és megkéri a kezét. Vágyik a férfire, állandóan rá gondol, de amikor az rámászna, mérges lesz, csak azt nem értem, miért is...? Az meg külön vicces, hogy az apácák nevelték fel, ami miatt olyan szégyellős, hogy a pasi előtt képtelen orrot fújni. Ha egy hétig bolyongtak az erdőben, vicces lehetett a dolgát intézni. A vége túl kurta volt, semmi igazi nagy izgalom, vagyis elviekben volt, csak nem sikerült körömrágósra a függővég, a szereplők meg olyan simán lerendezték a saját bajaikat, hogy tanulhatna tőlük minden terapeuta. 
Nem nagy valami, de kellemes kikapcsolódás, néhány résznél pedig hangosan röhögtem. Nem a téma legjobbja, de akit érdekelnek a démonos-elkárhozós-megmentős-szerelembe-esős könyvek, annak megéri elolvasni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése